BINAURÁLIS RITMUS
Szinte mindenki számára ismert mi az a hologram, vagy 3 dimenziós mozi-effektus. Ilyen esetben az agy látóközpontjának olyan érzékcsalódásáról van szó, mely során 2D kép látványa ellenére 3D képet érzékelünk.
Lehetőségünk van egy másik módszerrel a hallóközpontot is "becsapni" és nem hallott hangot hallatni. Ennek hátterében egy mára már jól ismert neurológiai jelenség áll.
Olyan alacsony rezgésszámú hangot vagyunk így képesek hallani (pl. 4 Hz), mely rezgésszáma messze az emberi hallásküszöb (kb. 20 ‑ 40 Hz) alatt van, tehát a hallórendszer nem lenne képes hangingerként feldolgozni, így ezt nem is a hallószervünkkel halljuk.
Ez a hang akkor jön létre, ha fülhallgatóval jobb és bal oldalon kis frekvencia eltéréssel, de más-más rezgésszámú hangot hallgatunk. Tehát egyik fülünk nem hallja, hogy mit hall a másik. Pl. bal oldalon 440 Hz, míg jobb oldalon 444 Hz frekvenciájú hangot bocsájtunk ki. Ilyenkor - mivel ezt a kis különbséget nem tudjuk külön értelmezni - a két külön hallott hang frekvenciáinak átlagát adó frekvenciájú hangot érzékel az agy (442 Hz), a két különböző, eredeti hang frekvenciájának különbségét adó frekvenciájú (4 Hz) hang kíséretében. Ez utóbbit hívjuk binaurális ritmusnak.
Ezt a jelenséget Gerald Oster biofizikus publikalta 1973‑ban a Scientific American szaklap egyik cikkében, melyben az azt megelőző 134 év ez irányú kutatásait összegezte. Azóta sok tanulmány foglalkozik a binauralis ritmussal, mely manapság újra nagy érdeklődést élvez.
Ha kellő ideig stimuláljuk az agyat ezzel a hanggal, azaz a binaurális ritmussal, akkor a megfelelő körülmények között (ingerszegény környezetben, nyugalomban fekve, csukott szemmel) egy azonos frekvencián történő ún. agyhullám szinkronizáció valósul meg, amely jelenség felismerésének lényege, hogy a különböző agyterületek ritmusa szükségszerűen átrendeződik az inger (potenciál) ritmusára. Így ha a potenciálunk pl. a nappali ébrenlétre jellemző (20 Hz) frekvenciájú, úgy az agyterületek is ennek megfelelő rezgésszámú agyhullámokat bocsájtanak ki, tehát serkentődnek, éberebbek leszünk. Míg a mélyebb alvásra jellemző agyi állapot során mért frekvenciájú (pl. 4 Hz) potenciál ennek megfelelően meditatív, alvásszerű állapotra serkenti agyunkat.
Eljárásunk egyedisége, hogy ezt a fiziológiai hatást integráltuk audiotechnikai folyamatok során egy szigorú szabályrendszer szerint felépített, meghatározott hangfrekvencia-tartományokban mozgó ( Solfeggio Scale ) direkt erre a célra komponált könnyűzenébe. Az Audio anesztézia során páciensünknek a zene lejátszásával egy 4 Hz frekvenciájú binaurális ritmussal történő stimulációt adunk, mely EEG‑n a mélyalvást jellemző ún. delta agyhullámokat generálja, ezzel serkentve az agyat az ilyen irányú szinkronizációra, azaz a meditatív, alvásszerű állapot elérésére.
